Tovább a tartalomhoz

taplalkozas

3 bejegyzés a(z) „taplalkozas” címkével

Táplálékkiegészítők: mi éri meg valóban, és mi kidobott pénz?

Kezdjük egy apró, de fontos dologgal: a magyar fitneszcikkek nagy részét olyanok írják, akik kiegészítőt árulnak. Ez nem azt jelenti, hogy hazudnak. Csak azt, hogy tőlük soha nem fogsz olyan cikket olvasni, aminek az a vége, hogy „ezt inkább hagyd ki“.

Én nem árulok táplálékkiegészítőt. Nincs saját pre-workoutom, nincs szponzorom, nem kapok jutalékot semmiből. Az én érdekem az, hogy nálam eredményt érj el, és utána szólj a haverodnak — nem az, hogy tele legyen a konyhaszekrényed színes dobozokkal.

Szóval üljünk le, és menjünk végig őszintén: mi működik, mi a szürke zóna, és mire ne költs egy fillért se.

Mennyi fehérjére van szükséged valójában? Grammra pontos útmutató

Van egy játékom az új ügyfelekkel. Megkérem őket, hogy egy hétig írják fel, mit esznek — aztán együtt megnézzük. És majdnem mindig ugyanaz a jelenet játszódik le: kijön napi 65 gramm fehérje, mire ők ránéznek, és azt mondják: „De hát én rengeteg húst eszem!“

Nem hazudnak. Tényleg úgy érzik. Csak épp a napi „rengeteg hús“ a valóságban egy szelet karaj ebédre, és kész.

Szóval ne aggódj, ha te is így vagy vele — mindenki így kezdi, én is így kezdtem. Nézzük meg együtt, mennyi kell valójában, és hogyan hozod össze magyar kajákból, tényleg élhető módon.

Rugalmas diéta és makrók alapjai: Így egyél a fenntartható eredményekért

A legtöbb ember fejében a „diéta“ szó egyet jelent a csirkemell-rizs-uborka szentháromsággal, meg azzal a bizonyos érzéssel, hogy este tízkor a hűtő előtt állsz, és tárgyalsz magaddal.

Nem véletlen, hogy a legtöbb diéta 2-3 hét után elhal. Nem az akaraterőddel van a baj — nekem sincs több, mint neked. Egyszerűen csak nincs olyan rendszer mögötte, amivel hosszú távon együtt lehetne élni.

Én 29+ éve tolom a vasat, 2009 óta okleveles testépítő szakedzőként dolgozom, és mindenkinek ugyanazt tanítom: a fenntartható formaalakítás kulcsa a rugalmas táplálkozás (IIFYM — „If It Fits Your Macros“), nem a megvonás. Vagyis: ne tiltsunk semmit, csak tudjuk, mit eszünk. Ennyi.